Könnyű beleszeretni egy ötletbe, egy megoldásba. Aztán megkeresni hozzá a problémát, amihez a felhasználói kör már adja magát. Egy mobil appnál az üzleti életképesség sem kérdés: a sok felhasználó hozza majd a reklám-bevételeket, mindig ott a freemium modell, és ha minden kötél szakad lesz valaki, aki jobban tudja, hogy lesz az egészből pénz, és felvásárolja a céget. És már csak a fejlesztőcsapat kell. A legtöbb kezdeményezés ezen a ponton el is hal, mert az egész világon nincs annyi szabad fejlesztő, ahány világmegváltó ötlet egy átlagos belvárosi romkocsmában szerda esténként születik.

Szerencsétlenebb esetben azonban konyítunk egy kicsit a mobil fejlesztéshez, és akkor kezdetét is veszi a projekt. Aztán ahogy halad a munka, elkotyogjuk ismerőseinknek, akik ha jobban tájékozottak a világ dolgaiban, felhívják a figyelmünket néhány konkurens vagy hasonló termékre. De egyik sem lesz ugyanolyan, és ha találunk is olyat, ami ebben vagy abban jobb, csak 1-2 killer featurre van szükség, és újra mi leszünk a piacvezetők - amint kijövünk, és rákapnak a felhasználók. jó esetben 4-5, rossz esetben 12 hónap ellopott órái esténként, hétvégén délelőtt, és készen is van az app. Agonizálva, az utolsó utáni feature-öket polírozva végül egy hónappal később fel is kerül az alkalmazás-boltba. És vállalkozásunk cammogó léptekkel elindul a világsiker felé. Pár ezer, pár tízezer felhasználót megtalálunk. Ha néhány százan rendszeres használót megragad az app, esetleg csöpög egy kis reklámbevétel, egy-két felhasználó megszán minket és kipróbálja a prémiumszolgáltatásokat.

Visszaszámolni nem merjük a ráfordított órákat. A support pedig kínszenvedés, minden lehetséges hiba kijön, száz felhasználó száz eszközön teszteli nap mint nap az appot.

De van egy csodafegyver, amivel mindez elkerülhető. A józanész 21 század eleji neve: design thinking. A design thinking nem egy bombabiztos módszer, amit lépésről lépésre követve garantált lesz egy megoldás sikere, hanem egy gondolkodásmód, egy keretrendszer, amiben könnyebb lesz megtalálni a helyes utat - ha vállaljuk az betervezett kudarcokat, és nem félünk a változástól.

A design thinking segít abban, hogy megfelelő perspektívából szemléljük a feladatokat, kellő rugalmassággal tervezzünk. A mai folyamatosan változó világban a tökéletesen tervezett úton is felbukkanhat egy nem várt akadály.

Ez hagyományosan a projekt lassú halálát jelentheti: a terveket nem lehet feladni, ezért az akadályt kell áttörni. Ezt a megközelítést erősíti az általános szemlélet is. Éveken át azt sulykolják belénk, hogy ha valamit elég erősen akarunk, ha valamiért elég sokat dolgozunk, az sikerülni fog. Ezért nem szabad a nehézségeknél megtorpanni, eltántorodni az eredeti céloktól, és legkevésbbé sem szabad feladni. És ezt sokan félreértjük, egy konkrét akadályra, egy konkrét lépésre próbáljuk értelmezni. Görcsösen markolva a csákányt pattintjuk le az apró szilánkokat az utunkba görgetett szikláról, míg el nem érjük azt a pontot, hogy végre büszkén adhatjuk fel, abban a biztos tudatban, hogy mindent megtettünk.

Hogy milyen eszközökkel lehet ezt jobban csinálni?